Szózat
Z Wikipedii
Szózat (węg. "Wezwanie") – węgierska pieśń patriotyczna, traktowana na Węgrzech na równi z hymnem narodowym.
Utwór ten został napisany przez Mihálya Vörösmartyego (1800-1855) w 1836 - w przedzień Wiosny Ludów. Stąd dość smutna, wzywająca do walki o ojczyznę atmosfera wiersza.
[edytuj] Tekst
Szózat
- Hazádnak rendületlenűl
- Légy híve, oh magyar,
- Bölcsőd az s majdan sírod is,
- Mely ápol s eltakar.
- A nagy világon e kívűl
- Nincsen számodra hely;
- Áldjon vagy verjen sors keze;
- Itt élned, halnod kell.
- Ez a föld, melyen annyiszor
- Apáid vére folyt;
- Ez, melyhez minden szent nevet
- Egy ezredév csatolt.
- Itt küzdtenek honért a hős
- Árpádnak hadai;
- Itt törtek össze rabigát
- Hunyadnak karjai.
- Szabadság! Itten hordozák
- Véres zászlóidat,
- S elhulltanak legjobbjaink
- A hosszu harc alatt.
- És annyi balszerencse közt,
- Oly sok viszály után,
- Megfogyva bár, de törve nem,
- Él nemzet e hazán.
- S népek hazája, nagy világ!
- Hozzád bátran kiált:
- „Egy ezredévi szenvedés
- Kér éltet vagy halált!”
- Az nem lehet, hogy annyi szív
- Hiában onta vért,
- S keservben annyi hű kebel
- Szakadt meg a honért.
- Az nem lehet, hogy ész, erő,
- És oly szent akarat
- Hiába sorvadozzanak
- Egy átoksúly alatt.
- Még jőni kell, még jőni fog
- Egy jobb kor, mely után
- Buzgó imádság epedez
- Százezrek ajakán.
- Vagy jőni fog, ha jőni kell,
- A nagyszerű halál,
- Hol a temetkezés fölött
- Egy ország vérben áll.
- S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
- Népek veszik körűl,
- S az ember millióinak
- Szemében gyászköny űl.
- Légy híve rendületlenűl
- Hazádnak, oh magyar:
- Ez éltetőd, s ha elbukál,
- Hantjával ez takar.
- A nagy világon e kívűl
- Nincsen számodra hely;
- Áldjon vagy verjen sors keze:
- Itt élned, halnod kell.